Lófejű csík (Acantopsis dialuzona)

Lófejű csík (Acantopsis dialuzona)

A Lófejű csík (Acantopsis dialuzona) aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak.

• Származási hely: Délkelet-Ázsia, India, Borneó, Mianmar (Burma), Jáva, Malajzia, Szumátra, Thaiföld és Vietnám, a Chao Phraya folyó és a Mekong folyó vízgyűjtő területe
• Tudományos név: Acantopsis dialuzona
• Magyar név: Lófejű csík
• Természetes élőhely: gyorsfolyású, és lasabb folyású folyókban egyaránt megtalálható, ahol homokos, vagy aprókavicsos az aljzat, de a folyók által elárasztott területekre is beúsznak az esős évszakban
• Csoport: Csíkfélék
• Testhossz: 15-20 cm
• pH: 6,5-7,8
• kH: 6-10 NK°
• Hőmérséklet: 25-27°C
• Akvárium: 150 liter
• Halnépesség: 150 literre 2-3 hal
• Viselkedés: békés természetű, éjszakai hal, de a fajtársaival szemben területvédő
• Tartózkodása: alsó szint
• Táplálkozás: mindenevő, az akvárium aljzatát túrja élelem után
• Tartása: könnyű
• Dekoráció: aljzatnak használhatunk homokot, vagy apró szemű kavicsot. Nagyobb gömbölyű kövekkel, valamint gyökerekkel díszíthetjük a medencét. A gyengébb világítást is elviselő növényeket telepítsünk az akváriumba: pl. Microsorum pteropus, vagy Taxiphyllum barbieri. A vízmozgás lehet közepesen erős.

Megjegyzés: A Lófejű csík (Acantopsis dialuzona) teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak. Hátoldalát kisebb keresztsávok és egy sor apró sötét folt tarkítja. Az egyes példányok színe eltérő lehet. Hosszúra nyúlt, oldalt lapított testű, a hátúszók kezdetéig tetőszerűen emelkedő, majd eső hátvonalú hal. Feltűnő nagy feje, és a hátul fekvő szemek miatt nagyon hosszú orra van. Úszói igen fejlettek. A védőbőrrel bevont szemei a fejen igen magasan helyezkednek el. A szeme alatti tüskék kétcsúcsúak és felállíthatók. A kicsiny és alsóállású száján az alsó ajak rojtos; három pár bajuszszála van, elülső orrnyílásai csőszerűek. A pikkelyek igen kicsinyek.

Sötétedés után a legaktívabb. Barnás alapon több sor sötétbarna folt, amelyek közül a felsők a háton is áthúzódnak. A színezet a származási helytől függően igen változó lehet. Az állatok kitűnően alkalmazkodnak a talaj színéhez, úgyhogy a szabad vizekben mindaddig alig találhatók meg, amíg meg nem mozdulnak és árnyékot nem vetnek. gyorsan be tudja magát ásnia talajba, sőt még előrehaladni is képes benne. A hím mellúszói sokkal nagyobbak, mint a nőstényéi.

Tubifexszel, vörösszúnyoglárvákkal, valamint a fenékre lesüllyedt száraz-eleséggel, eleség tablettákkal etessük őket. Emellett kedvelik a növényi táplálékot is.