Pinus pinea – mandulafenyő

Pinus pinea ( mandulafenyő )

A mandulafenyő (Pinus pinea) mediterrán eredetű fenyő. Az ehető magvú és magjukért termesztett fenyők közül a legismertebb.

Természetes élőhelyén kb. 20 méteres magasságot elérő fenyő faj. Dekoratív örökzöld fa, mely jellegzetes, ernyőszerűen szétterülő koronájával díszít.

Jól mutat más mediterrán növények társaságában, mint például a levendula (Lavandula angustifolia), rozmaring (Rosmarinus officinalis), füge (Ficus carica), gránátalma (Punica granatum), olasz ciprus (Cupressus sempervirens) és természetesen még lehetne folytatni a sort.

Legtöbb fenyő (vagy tűlevelű) törzséből az ágak örvökben nőnek ki. A szabadon elágazó „fürtös virágzat” különösen a fiatal fákra jellemző, amelyek fő hajtása gyorsan meghosszabbodik és a fa kúp alakúvá válik. Egy bizonyos kor után a fa felfele már nem nő, csak a felső ágak hosszabbodnak, míg az alsók rendre elszáradnak és lehullnak, így lesz a fa koronája napernyőszerű. Ezt figyelhetjük meg az előrehaladott korú tiszafa, a libanoni cédrus, a mamutfenyő és az erdeifenyő (Pinus sylvestris), de különösen a mandulafenyő (Pinus pinea) esetében is.

A tengerparti fenyő (Pinus pinaster) és a mandulafenyő főgyökere rendkívül hosszú.

A mandulafenyő fagyérzékeny növény, ezért ültetéséhez napos, meleg fagyvédett helyet válasszunk. 3-4 éves koráig érdemes üvegházban vagy fólia alatt nevelni és csak később kiültetni.
A talaj típusára nem kimondottan kényes, de legszebben üde talajba ültetve fejlődik.

Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűk (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyábos fenyő (Pinus)
Faj: P. pinea